Ars educationis musicae:
(az vesse rám az első követ, aki jobban tud latinul!:-)

Elsődleges cél: Zene

Az iskola csak a tanár számára jelent életfogytig tartó kapcsolatot:-) A diák: vendég a háznál. Olyan tudást vigyen magával, ha elmegy, melyet bármikor, önállóan „használhat” a saját és környezete örömére, javára. Azaz: a tudása aktív, vagy aktivizálható legyen! A zenével, zenéléssel maradjon életfogytig tartó kapcsolatban!

A módszer: Művészi igény, Tudatos gyakorlás

Az éppen elérhető magasságra állított mérce hozza ki belőlünk a legtöbbet, mert elegendő munka árán lehetővé teszi a sikert, amely erős jelet hagy maga után lelkünkben, s újabb kihívások felé terelhet, melyeknek gyarapodó önbizalommal nézhetünk elébe. Ez a magas mérce a zeneoktatásban számomra a „művészi igény”.

Azt tanuljuk meg, amit gyakran ismétlünk. Ha a hibáinkat ismételjük, hibázni fogunk tudni. A gyakorlás közben tisztában kell lennünk azzal, hogy mit is ismételünk el újra és újra.
A tudatos gyakorlás folyamata:
-szembesülünk egy problémával,
-felismerjük a lényegét,
-megtaláljuk a munkamódszert,
-elvégezzük a lényegre összpontosított munkát,
-élvezzük a gyümölcsét, azaz – tanulunk, fejlődünk.
Ez az intelligencia „konditerme”. Hitem szerint az élet minden területére hat, nem csak a zenére.

Tanár-diák munka(v)iszony:-)

Bármely gyakorlati tevékenység hasonlatos a tükörhöz, melyben megláthatjuk önmagunkat – ha hajlandóak vagyunk rá:-) Célom, hogy tiszta tükröt tartsak növendékeim elé, és ők ebbe bele is nézzenek. Ha igaz valójukban látják magukat, képesek lesznek változtatni önmagukon ott, ahol szükséges. Mert nem a tanár tanít, hanem a diák tanul, és ebben segíti őt a tanár. A tanár pedig csak azért tanár, mert korábban született, mint a diák, s ebből kifolyólag nagyobb tudással rendelkezik adott területen, az adott pillanatban.

A bónusz: Művelődés

Számomra a műveltség azt jelenti, hogy a neveltetésünk folyamán megszerzett tudásunk összessége kihat az emberségünkre. A tudást magunkévá tesszük, s az összhangba kerül egész valónkkal. A zenélés olyan összetett szellemi, fizikai és érzelmi tevékenység, melyet csak úgy lehet jól végezni, ha a tudás valóban a miénk, így a zenélés létrehozhatja bennünk és körülöttünk az anyagi és az anyagtalan világ közötti harmóniát. Mivel a zenetanulás arra késztet, hogy a tudás valóban a miénk legyen, s ennek egyértelmű, hallható „visszaigazolása” az, hogy képesek vagyunk zenélni, így az „MŰ-vel” - azaz többet teremt bennünk, mint ami csak úgy, magától teremne.